Vendégriport Gazdagi Barnabással

Gazdagi Barnabással immár három éve tart közös utunk, mely során számtalan dolgot tanulhattunk egymástól, a megélt tapasztalatokból.

Reggelente munkába menet az utcán körbenézve, az iskolásokat kémlelve, elképedve szembesülök a digitális, materiális világ okozta testtartásbeli problémákkal. A diákok egymás közti kommunikációját felváltotta a telefonon keresztüli szociális kapcsolatok „ápolása”, az ebből adódó téves megfelelési kényszer kialakulása. Az egész napos iskolapadban való gubbasztás, a szabadidőben történő folyamatos lefelé hajtott fej a telefon felé görnyedve bizony idejekorán rányomja a bélyegét a mozgás szervrendszerünkre.

Mivel magam is a prevenció, megelőzés híve vagyok, igyekszem, hogy minél több fiatalkorú nebulót ráébresszek, hogy a megelőzéssel, tudatos testmozgással számtalan olyan későbbi problémát el tudnak kerülni, mely miatt hátrányba szorulnának a jövőbeni felnőtt társadalmukban.

Barnival ebben a szellemben történik minden egyes edzésünk, figyelünk testtartására, korrekciós gyakorlatokkal kompenzáljuk azt a stresszt, amely szervezetét éri az iskolapadban eltöltött hosszú órák során. A tartó, azaz core izmok erősítése szerves része az edzésprogramnak, ahogy a beszűkült ízületi mozgástartományok növelése is.

Barnit ebben a szellemben kérdeztem, Ő hogy látja az edzések és a testmozgás, illetve az inaktív életmódból fakadó problémák közti „háborút”.

Fogadjátok szeretettel:

Hány órád van átlagosan egy nap? Hogy telnek az órák közti szünetek, ki tudsz menni a friss levegőre, mozogni egyet?

Átlagosan egy nap 7 órám van. Órák közti szünetekben lehetőségünk nyílik a szellőztetésre a termekben, illetve ki lehet menni az udvarra tanári felügyelettel. Ha éppen nem a tanulni valóval vagyunk elfoglalva, akkor lehet egy jót focizni abban a 10 percben.

Szerinted mennyire figyelnek oda az oktatási intézmények a diákok mozgásfejlődésére?

Valamilyen szinten odafigyelnek, nálunk például lehetőség nyílik tartásjavító gyógytornára, illetve el lehet menni úszni is. Nyilván nem a testnevelésóra keretei között, hanem tanítás előtt vagy után, de szerintem ez is elég jó, mert nem minden iskolában van lehetőség erre tudtommal.

Mennyire tudsz odafigyelni egész nap a testtartásodra?

Nagy energiával jár, de nagyjából mindig tudok figyelni a tartásomra. Nap végére azért ez már egy nehezebb feladat, főleg egy húzós nap után, de odafigyeléssel meg lehet szokni, hogy ne görbe háttal üljünk vagy álljunk. Nyilván ha kevesebb óránk lenne, ez könnyebben menne, de nem lehet ezzel mit kezdeni.

Mit gondolsz, érdemes már most a Te korodban foglalkozni a későbbi, rossz testtartásból, egész napos ülésből fakadó mozgásszervi panaszok megelőzésével?

Szerintem elég fontos időben elkezdeni foglalkozni ezekkel a problémákkal, hiszen ameddig valaki nem tapasztalja, hogy milyen rossz tud lenni egy derékfájás, vagy egy hátfájás, addig nem nagyon érdeklik ezek a problémák. Míg fiatal korban ezek nem elterjedt panaszok, felnőtt korban ezek mindennapos panasszá válhatnak, amelyeket el lehet kerülni, ha időben elkezdünk foglalkozni a tartásjavítással és a mobilizációkkal.

Mi a véleményed, a személyi edzések segítségével tudod kompenzálni a rossz testtartást?

Az edzések nélkül még mindig hanyag lenne a tartásom, szóval ezek az edzések „mentettek” meg engem. Eleinte görbe volt a hátam, előre volt esve a fejem és azért az izomzatom sem volt egy testépítőé. Az első pár hónapban sikerült javítani a tartásomon, aztán utána jöhetett az izom felépítése, melynek segítségével az egyenes háttartás is könnyebb dolog.

Mit gondolsz, az egyénre szabott mozgásanyag mennyire van segítségedre a mindennapokban? Könnyebb, vagy nehezebb az iskolában teljesíteni?

Sokkal könnyebb teljesíteni. Arról nem is szólva, hogy ha esetleg nem megy valami jól, vagy stresszes a nap akkor ott lebeg az ember szeme előtt, hogy tanítás után mehet a konditerembe, és egy jó kemény Szabis edzéssel leeresztheti a gőzt és „meghalhat”.

Mi volt a kiváltó ok, ami miatt személyi edző segítségét kérted az edzéseid során?

Legfőképp a lustaság. Magamtól nem lettem volna képes arra, hogy heti háromszor elmenjek valamit is edzeni. De így, hogy van, aki motivál, és Te magad is látod a fejlődést mikor tükörbe nézel, így ez egy csodálatos dolog. Mostanra annyira megváltozott a hozzáállásom, hogy a heti három személyi edzés mellet szabadidőmben is ellátogatok a terembe edzeni.

Emlékezz vissza kérlek, amikor három éve elkezdtük a közös munkát. Mit gondolsz, mi az, amiben a legnagyobb változást vetted észre magadon?

A legnagyobb változást abban vettem észre, hogy míg a súlyom nem nagyon változott az edzések elteltével, a testem összetétele nagyon is. A testzsír százalék csökkent folyamatosan, a vázizomzat százaléka meg folyamatosan nőtt. Kellett egy kis idő, mire felfogom, hogy nem minden esetben a súly az, ami számít.

Mit gondolsz, sikerült elérni a kitűzött célod? Vannak további jövőbeni céljaid?

Azt a célt, amit akkor tűztem ki, amikor elkezdtük a közös munkát, azt már rég elértem. De ez egy olyan „műfaj”, amiben nincs olyan, hogy tökéletes. Mindig van valami, ami nem tetszik magadon és arra törekszel, hogy azt szebbé tedd. Miután ez sikerült, jön a következő, és ez így megy a végtelenségig.

Mennyire tudod össze egyeztetni az edzésekhez, fejlődéshez szükséges étkezést az iskolai tanmenettel?

Az egészben ez a legnehezebb dolog. Ha nem étkezel rendesen, akkor a fejlődés is sokkal lassabb lesz, és az edzések is nehezebben fognak menni. Viszont ha figyelsz az étkezésre, arra, hogy mit és hogyan eszel, az egész folyamat könnyebb lesz. Én például, ha adódik rá alkalmam, reggel megcsinálom az egész napi kajámat, és viszem magammal suliba.

Mit üzensz a veled megegyező korú fiatalságnak?

Kezdj el minél előbb sportolni valamit. Ha most megalapozod az izomzatodat és a tartásodat, sokkal könnyebb lesz később!

Írta: Gazdagi Barnabás & Horváth Szabolcs