Miért fontosabb a testmozgás, mint a fogyás a hosszabb élethez

Az emberek jellemzően sokkal inkább csökkentik a szívbetegségek és a korai halálozás kockázatát a fittség növelésével, mint a testsúlycsökkentéssel.

A jobb egészség és a hosszabb élettartam érdekében a testmozgás fontosabb, mint a fogyás, különösen, ha túlsúlyosak vagy elhízottak vagyunk – derül ki a fittség, a testsúly, a szív egészsége és a hosszú élettartam közötti összefüggések érdekes új áttekintéséből. A tanulmány, amely több száz korábbi, férfiak és nők fogyásával és edzésével kapcsolatos vizsgálat eredményeit elemezte, megállapította, hogy az elhízottak jellemzően sokkal inkább csökkentik a szívbetegségek és a korai halálozás kockázatát a fittség növelésével, mint a fogyással vagy diétával.

Az áttekintés kiegészíti az egyre több bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a legtöbben bármilyen testsúly mellett is egészségesek lehetünk, ha elég aktívak is vagyunk.

A korábbi kutatások túlnyomórészt azt mutatják, hogy azok az emberek, akik elkezdenek sportolni, ritkán veszítenek sokat, vagy egyáltalán nem fogynak, hacsak nem csökkentik jelentősen a táplálékbevitelt is. A testmozgás általánosságban egyszerűen túl kevés kalóriát éget el ahhoz, hogy önmagában segítse a súlycsökkentést. A testmozgásból származó kalóriafelhasználás egy részét hajlamosak vagyunk úgy kompenzálni, hogy utána többet eszünk, vagy kevesebbet mozgunk, vagy öntudatlanul visszavesszük a testünk anyagcsere-folyamatait, hogy csökkentsük a napi teljes energiafelhasználást.

Glenn Gaesser, a phoenixi Arizona Állami Egyetem mozgásfiziológia professzora jól ismeri az edzések zsírégetésre gyakorolt hatását. Évtizedek óta tanulmányozza a fizikai aktivitás hatását az emberek testösszetételére és anyagcseréjére, valamint állóképességére, különös tekintettel az elhízott emberekre. Egy 2015-ös, általa felügyelt kísérletben például 81 ülő, túlsúlyos nő kezdett új rutin szerint heti háromszor 30 percet gyalogolni. 12 hét elteltével néhányan közülük leadtak némi testzsírt, de 55-en hízni kezdtek.

Dr. Gaesser laboratóriumának más vizsgálataiban azonban a túlsúlyos és elhízott emberek, akiknek jelentős egészségügyi problémáik voltak, beleértve a magas vérnyomást, a rossz koleszterinszintet vagy az inzulinrezisztenciát, a 2-es típusú cukorbetegség egyik előjelzőjét, jelentős javulást mutattak ezekben az állapotokban, miután elkezdtek edzeni, függetlenül attól, hogy fogytak-e vagy sem. Ezeket az eredményeket látva Dr. Gaesser azon kezdett el gondolkodni, hogy a fitnesz lehetővé teheti-e, hogy a túlsúlyos emberek testtömegtől függetlenül egészséges anyagcserét folytassanak, és potenciálisan ugyanolyan sokáig éljenek, mint a vékonyabbak – vagy még tovább, ha a karcsú emberek történetesen nem voltak formában.

Az iScience című folyóiratban ebben a hónapban megjelent új tanulmányhoz tehát ő és kollégája, Siddhartha Angadi, a charlottesville-i Virginia Egyetem neveléstudományi és kineziológiai professzora elkezdte átfésülni a kutatási adatbázisokat a fogyókúrával, testmozgással, fitnesz-, anyagcsere- és hosszú élettartammal kapcsolatos korábbi tanulmányok után. Különösen a metaanalízisek érdekelték őket, amelyek több korábbi tanulmány adatait gyűjtik össze és elemzik, lehetővé téve a kutatók számára, hogy sokkal több ember eredményeit vizsgálják meg, mint a legtöbb, általában kis léptékű, a fogyásról vagy testmozgásról szóló egyéni tanulmányok esetében.

Több mint 200 releváns metaanalízist és egyéni tanulmányt találtak. Ezután nekiláttak, hogy megnézzék, mit mutatnak ezek a több tízezer, többnyire elhízott férfi és nő bevonásával végzett kutatások a fogyás vagy a fittség relatív előnyeiről az anyagcsere és a hosszú élettartam javítása szempontjából. Tulajdonképpen azt a kérdést tették fel, hogy egy nehézsúlyú embernek több egészségügyi előnye származik-e a fogyásból vagy a mozgásból.

A verseny, úgy találták, nem volt szoros. „Fej-fej mellett összehasonlítva, a fittség javulásából származó előnyök nagyságrendje sokkal nagyobb volt, mint a fogyásé” – mondta Dr. Gaesser.

Az általuk idézett tanulmányok összességében azt mutatják, hogy a mozgásszegény, elhízott férfiak és nők, akik elkezdenek mozogni és javítják fittségüket, akár 30 százalékkal vagy még annál is többel csökkenthetik a korai halálozás kockázatát, még akkor is, ha súlyuk nem változik. Ez a javulás általánosságban alacsonyabb kockázatot jelent számukra a korai halálozás szempontjából, mint a normál súlyú, de formán kívülinek tekintett embereknek – mondta Dr. Gaesser.

Másrészt, ha a nehézsúlyú emberek fogyókúrával (nem betegséggel) veszítenek súlyukból, a fiatalon bekövetkező halál statisztikai kockázata jellemzően körülbelül 16 százalékkal csökken, de nem minden tanulmányban. Az új áttekintésben idézett kutatások egy része szerint az elhízott emberek fogyása egyáltalán nem csökkenti a halálozási kockázatot.

Az új felülvizsgálat célja azonban nem az volt, hogy pontosan meghatározza, hogyan befolyásolja a testmozgás vagy a fogyás a hosszú élettartamot az elhízott embereknél. Dr. Gaesser szerint azonban az általuk vizsgált tanulmányok közül sokban azok, akik fogyókúrával adták le a kilókat, visszaszedték azokat, majd újra megpróbálták, ami a fogyás jojó-jojó megközelítése, ami gyakran hozzájárul az olyan anyagcsere-problémákhoz, mint a cukorbetegség és a magas koleszterinszint, valamint a várható élettartam csökkenéséhez.

Másrészt a testmozgás ugyanezen betegségek ellen küzd, mondta. Váratlanul az emberek zsírraktárait is átalakíthatja. „Az elhízott emberek általában veszítenek némi zsigeri zsírt, amikor edzenek” – mondta, még akkor is, ha az általános súlyvesztésük elhanyagolható. A zsigeri zsír, amely a testünk mélyén gyűlik össze, növeli a 2-es típusú cukorbetegség, a szívbetegségek és más betegségek kockázatát.

Az általuk idézett néhány tanulmány szerint a testmozgás hasonlóképpen megváltoztatja a molekuláris jelátvitelt a többi zsírsejt belsejében olyan módon, amely javíthatja az inzulinrezisztenciát, függetlenül attól, hogy valaki mennyi súlyt hordoz.

Az új áttekintés elsődleges tanulsága tehát, hogy nem kell fogyni ahhoz, hogy egészségesek legyünk. A halálozási kockázat szempontjából jobban járunk, ha növeljük a fizikai aktivitásunkat és fittségünket, mintha csak a fogyásra koncentrálnánk.

Forrás: New York Times