Anonim Vendég riport

„Hihetetlen talán, de attól, hogy nem regisztrálok a facebook-on, még élek! „–mondta egyik nagyon kedves vendégem. Ezek után, úgy döntöttem, hogy közösen alkotunk egy olyat, amit még nem olvashattatok a Speedfites vendégriportok között. Nagyon érdekes és tanulságos riport volt számomra is.

Kezdjünk is bele!

Bizonyára mindenkit más és más célok vezérelnek, amikor belépnek hozzánk, az edzőterembe. Néhányan családi motiváció hatására kezdenek el mozogni, mások saját örömüket és egészségüket vélik felfedezni, valakit az orvos kötelez, és még sorolhatnám, de vajon kivel osztjuk meg féltett vágyainkat, ki tud a testünk formálására irányuló terveinkről? Hogyan választunk edzőt, miért épp őt és miért pont a Speedfit Fitnesztermet?

Anonim vendégem, aki külön kérte, hogy se a neve, se más utaló jellemzője ne jelenjen meg a cikkemben, bizony még saját munkatársainak, családjának, élettársának és gyermekeinek sem árulta el, hogy edzeni fog.  Lassan 2 éve már, hogy felkeresett, teljes diszkréciót kért és elindult a munka.

Eleinte nem kérdeztem, miért döntött így, miért nem osztja meg ezt a titkot a családjával, hiszen nem tartozott rám. Tiszteletben tartottam a kérését és sokáig szinte semmit nem tudtam róla, a munkájáról, és az életéről sem.  Talán nem is volt lényeges, hisz nekem, mint az edzőjének, egy nagyon fontos dolog van csak, az ő egészsége és terhelhetősége. Én sosem kérdezem, mindenki annyit oszt meg magáról, amennyit fontosnak tart. Talán szerencsésnek mondhatom magam, mert hónapok, évek alatt, a vendégeim a barátaim is lesznek és kölcsönös bizalom alakul ki.  Így volt ez esetben is. Nagy örömömre kinyitott felém és már közösen dolgoztunk az edzettségén, egészségén, még a titoktartáson is. Utánajártunk, hogy ismeretségi köréből, ki járhat még hozzánk. Az edzésidőpontjainkat az alapján választottuk, hogy még véletlen se találkozzon munkatársaival. Teljes logisztika volt.

Barátságunk zálogaként elárulta, miért döntött így.

Én ekkor értettem meg, hogy milyen nehéz társadalmi normáinknak megfelelni, alakulni, változni és változtatni. Anonim vendégem, túlsúlyos volt, félt, hogy ismét kudarcot hoz a fogyási próbálkozása. Attól tartott, hogy, ha most sem sikerül lefogynia, akkor még gyengébbnek, még szerencsétlenebbnek tartják majd, akinek nincs akaratereje, hogy leküzdje a túlsúlyt.  Nagyon sokszor belevágott már, több edzéstípust és diétát kipróbált, de mind sikertelen volt eddig.

A társadalom sokszor elítéli a többletsúllyal rendelkezőket, kövéreknek titulálják őket, gyengének tartják, amiért nem tud változtatni, úgy vélik bizonyára az evés, vagy csúnyán mondva a „zabálás rabjai”. Bizonyos programokra el sem hívják őket, nem mutatkoznak velük. Első ránézésre elítélik, másodrangúnak tartják. Ez frusztrált érzést okoz, a frusztráció pedig félelmet, a félelem, pedig szorongást, majd depressziót, esetleges kényszer evést hoz.  Kérdezem én, tudjuk, hogy a túlsúlynak mennyi oka lehet? A teljesség igénye nélkül, felsorolnék most párat; helytelen életmód, evéskényszer, ülő munka, örökletes tényezők, pszichológiai tényezők, gyógyszerek mellékhatásai, hormonális problémák stb. Túlsúlyos embertárasainkat nem elítélni kell, hanem segíteni.

Anonim vendégünk, évek óta járt a Speedfit felé, de, soha nem mert bejönni. Még a recepcióra is félt betenni a lábát. Rólam és edzői munkásságomról, akkor hallott először, amikor eljött egy túlsúlyosaknak szóló előadásomra. Az Ő szavaival élve, megtapasztalta, hogy edzői énem ellenére, én is hús-vér ember vagyok, aki épp úgy küzdök az inzulin rezisztencia és Pco mellékhatásaival, mint Ő, és, aki nem nézi le Őt, nem ítéli el és nem azt tanácsolja neki, hogy szedjen zsírégetőket és koplaljon, hanem megpróbálja neki átadni a saját tapasztalatait és megszerettetni a mozgást.

Az első edzés alkalommal, kimentem érte a parkolóba, hogy együtt lépjük át, azt a küszöböt, amiről Ő már sokszor álmodott, a SPEEDFIT küszöbét.

Sikerült!

Sikerült legyőzni a gátlásokat, a félelmet, majd ezt követve azt az óriási önbizalomhiányt, amit évekig magán hurcolt.

Most már több, mint két éve edzünk együtt, bizalomban, diszkrécióban és barátságban!

Ezúton köszönöm Neked, kedves titokzatos sportbarát, hogy engem választottál, és, hogy megosztottad a titkodat velem, és az olvasókkal, ezzel erőt adva másoknak is. Kívánok sok sikert és erőt a további edzésekhez.

Nagyon szép, amit eddig elértél, és, ahogy mondani szokták:

„ NINCS VÉGE, HISZ, ÉPPEN ITT KEZDŐDIK! „ 

Nagy-Huszár Anikó

Személyi edző