A várandósság nem lehet kifogás a mozgásra!

Edzőként én akkor vagyok a legelégedettebb, ha egy ilyen történetben csak másod- vagy
harmadlagos szerepet töltök be, míg a főszerepet a vendégem látja el. Én legtöbbször csak az
útmutatásban és a tanácsadásban segítek. Most egy ilyen történetet szeretnék bemutatni, ahol
Melinda nevű vendégemmel közel 3 éve kezdtünk el a közös munkát. Ez idő alatt született egy
életrevaló, egészséges kisfia; talált egy sportot magának, amibe minden energiáját beleadva,
fantasztikus eredményeket ért el, és jelenleg boldogan várja második gyermekét. A következő
interjúban részletesen beszámol, hogy hogyan fért bele a mozgás a mindennapjaiba.

– Mennyit mozogtál az első várandósságod előtt?

– Rendszeresen jártam edzőterembe, mert mint minden menyasszony a legjobb formában szerettem
volna lenni az esküvőn. Persze nem csak ez vezérelt, hanem az is, hogy irodai munkát végeztem, és
így mindenképpen jólesett a mozgás. Többnyire súlyzós edzéseket és cardio gyakorlatokat csináltam.
Aztán az esküvő után pár héttel kiderült, hogy babát várok. Sajnos, nekem az első 12-14 hét
rosszullétekkel telt, így ezalatt az idő alatt alig mozogtam valamit. Utána pedig nem nagyon tudtam
hogy mit lehet, vagy mit kellene. Elkezdtem bújni az internetet, találtam is pár videót és cikket, de
még így sem voltam biztos abban, hogy amit csinálok, az jó. Azután megkerestem Melindát,
megkértem, hogy legyen a személyi edzőm. Nagyjából ekkor derült ki, hogy terhességi
cukorbetegségem lett, ami miatt nagyon szigorú diétát kellett tartanom. Ekkorra már jó pár kiló
felszaladt, és több panaszom volt, – a legkellemetlenebb a keresztcsonti fájdalom volt -, ami miatt
sokszor aludni sem tudtam. Elkezdtük az edzéseket. Rövid időn belül a változás érezhető volt! Sokkal
jobb lett a közérzetem, szinte elmúltak a derékfájdalmaim, és a keresztcsonti fájdalom is nagyon
sokat enyhült.

– Miben segített a mozgás a terhessége(i)d alatt? Voltak-e céljaid ez idő alatt?

– A mozgás nagyon jól befolyásolta a vércukor értékeimet is, a háti panaszaimon túl. A diéta és a
rendszeres mozgás mellett szerencsére nem kellett inzulin pótlást alkalmazni. Ezt mindenképpen
szerettem volna elkerülni. Személyi edzés mellett a terhesség utolsó harmadában kismama tornára is
jártam, így hetente 4-szer mozogtam, illetve még az utolsó hetekben is legalább hetente 2-szer.

– Milyen rendszeresen mozogtál a 2. terhességed előtt?

– Az első terhesség császárral végződött. Szerencsém volt, hogy nem híztam sokat a várandósság
alatt. Mivel nem voltam túlsúlyos, sokkal gyorsabban ment a fizikai felépülés. Lassan elkezdtem
otthon tornázni. 2-3 hónappal a szülés után jutottam el újra konditerembe. A pici baba mellett ez
nem volt mindig egyszerű. Szerencsére anyukám sokat segített. Amikor a kisfiam féléves lett,
rátaláltam a futásra. A konditeremben jól éreztem magam, de mindig rohantam, hogy a két szoptatás
közötti idő elég legyen edzőtermi teendőkre (utazás, átöltözés, edzés). A futás lett a megoldás. Nem
kellett menni sehova, felhúztam a cipőt, kiléptem az ajtón és már edzhettem is! Mindegy hol voltunk, ha volt fél órám, már mehettem is. Nagyon megszerettem a futást, és ez az egész odáig “fajult”, hogy 2016 augusztusában félmaratoni távot futottam (21 km). A felkészülés alatt rendszeresen jártam Melindához TRX-re is. A két mozgás nagyon jól kiegészítette egymást. Azóta a futás kicsit háttérbe szorult, de a TRX továbbra is megmaradt.

– Hogy érzed magad a második várandósság alatt?

-A második babával most vagyok a 24. hétben. Ez a terhesség az elején még jobban megviselt, talán
azért is, mert hiába voltam rosszul, a kisfiamról nyilván továbbra is gondoskodnom kellett.
Szerencsére a férjem és a család ebben az időszakban is nagyon sokat segített. Most már nagyon jól
érzem magam, rendszeresen mozgok, és Melinda tanácsára beszereztem egy szuper pulzusmérő
órát, amivel egyedül is merek edzeni a teremben, vagy akár itthon.

– Mennyire megoldható számodra a mozgás gyerek (és férj) mellett?

-Jelenleg is járok TRX-re, igaz minden feladatból kapok könnyítést, de így is mindig jóleső fáradtsággal
megyek haza az edzés után. Azt gondolom, szerencsés vagyok, mert a férjem mindenben támogat,
legyen szó futásról, edzésről vagy bármi másról. Jó csapat vagyunk mi ketten! Néha még fallabdázni is
eljön velem, pedig tudom hogy mennyire szenved közben, nem vagyok nagy játékos… Édesanyám
pedig egy igazi kincs, ő szinte bármikor készen áll egy kis gyermek felügyeletre. A többi pedig már
csak rajtam múlik. Az, hogy mi lesz, ha két gyerkőc lesz, nem tudom, de valahogy biztos megoldjuk
majd.

– Üzensz-e valamit a többi kismamának?

– Azt üzenem, hogy ha szeretnének mozogni, valahogy biztosan meg lehet oldani! Fontos volt
számomra, hogy az orvosom és a személyi edzőm is minden biztatást megadott, hogy magabiztosan
tudjak mozogni a terhesség alatt és után. Én is meglepődtem, hogy mennyi lehetőségem van a
sportolásra, sokszor akár pici babával is lehetett menni edzeni, vagy akár otthon is tudtam tornázni.
Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Napjainkban már kutatások ezrei bizonyítják, hogy a kismamák minél sportosabban várják a baba
érkezését, annál könnyebben fog alkalmazkodni az izomzatuk. A rendszeresen edzésben lévő
szervezet könnyebben viseli a hát- és a lábizomzat megterhelését, ezáltal csökkennek a deréktáji
fájdalmak, lábgörcsök és a terhesség alatti bokasüllyedés kialakulásának esélye.
Ezúton köszönöm a válaszokat vendégemnek: Döbörhegyi-Kiss Melindának, továbbá kívánom, hogy a
továbbiakban is megmaradjon a mozgás iránti szeretete és lelkesedése!
Bízom abban, hogy ez a beszélgetés inspirálni fogja a leendő és gyakorló kismamákat a rendszeres (és
szakember által irányított) testmozgásra.

Írta:
Skrihár-Nagy Melinda
személyi edző